Van az a fajta fáradtság, amelyet nem lehet egy hosszú nap végén egyszerűen kialudni. Nem feltétlenül fizikai, és sokszor még azt is nehéz megfogalmazni, pontosan mitől alakult ki. Egész nap nem történt semmi rendkívüli, mégis úgy érezzük, mintha fejben egyszerre húsz böngészőfül lenne nyitva.
Be kell vásárolni. Válaszolni kell egy üzenetre. Elfogyott valami otthon. Időpontot kell foglalni. Meg kell szervezni a hétvégét. Valakinek születésnapja lesz. Közben ott a munka, a család és jó lenne saját magunkra is időt találni.
Ezt a láthatatlan szervezési terhet sokszor mentális teherként emlegetik. Nem kizárólag nőket érint, de sok családban még ma is aránytalanul sok ilyen feladat kerül hozzájuk.
Nem maga a feladat a legfárasztóbb
Egy mosás elindítása néhány perc.
A háttérben azonban ott van annak észben tartása, hogy van-e tiszta ruha másnapra, elfogyott-e a mosószer, mit lehet együtt mosni, mikor kell kiteregetni, és mikor lesz idő elpakolni.
Ugyanez igaz számos hétköznapi feladatra.
A mentális teher különlegessége, hogy akkor is velünk marad, amikor éppen nem csinálunk semmit.
Ezért nem feltétlenül oldja meg a problémát az sem, ha időnként valaki „besegít”. Sokkal könnyebb valódi tehermegosztásról beszélni, ha nemcsak a végrehajtás, hanem a tervezés és a felelősség is megoszlik.
Nem kell mindent fejben tartani
Az egyik legegyszerűbb változtatás, ha minél több dolgot kiveszünk a saját memóriánkból.
Közös naptár, bevásárlólista, ismétlődő emlékeztetők vagy egy jól látható heti terv sokkal többet érhet, mint az, hogy folyamatosan próbáljuk fejben tartani az egész család működését.
A másik fontos lépés annak felismerése, hogy nem minden feladat ugyanolyan fontos.
A tökéletesség hajszolása rengeteg energiát emészt fel olyan területeken is, ahol az „elég jó” valójában teljesen megfelelő.
A női életmóddal, hétköznapi dilemmákkal és önmagunkra fordított idővel kapcsolatos témákhoz a WomensWay oldalán is találhatunk további inspirációkat.
Az idő önmagunkra nem jutalom
Sokan úgy kezelik a pihenést, mintha azt előbb ki kellene érdemelni.
Majd ha kész a munka.
Majd ha rend van.
Majd ha mindenki másnak megvan, amire szüksége van.
Csakhogy a hétköznapi feladatoknak szinte soha nincs valódi végük. Mindig lesz következő bevásárlás, következő mosás és következő elintézendő ügy.
Éppen ezért az önmagunkra fordított időt nem a lista végére érdemes tenni.
Nem feltétlenül kell hozzá wellnesshétvége vagy egész szabadnap. Néha húsz perc séta, egy nyugodtan megivott kávé vagy egy este, amikor tudatosan nem vállalunk újabb feladatot, többet jelent.
A cél nem az, hogy minden tökéletesen működjön körülöttünk. Hanem hogy közben mi se fogyjunk el teljesen.